Miért van az, hogy amikor otthon vagyunk, kutyánk tisztelettudó és engedelmes, ám amint kitesszük a lábunkat a lakásból, rögtön átváltozik szárazföldi rombolóvá?

Miért van az, hogy amikor otthon vagyunk, kutyánk tisztelettudó és engedelmes, ám amint kitesszük a lábunkat otthonról, rögtön átváltozik szárazföldi rombolóvá? Mire hazaérünk, a tévé távirányítója darabokban, a cipőnkből is hiányzik egy darab, és ez a lista egyre csak bővül és bővül... Miért teszik mindezt? Unaloműző... Nos, sorolhatnánk az okokat, de a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy egyszerűen unatkoznak! Ha a gazdi nincs otthon, muszáj valamivel pótolni a hiányát, és létezhet erre megfelelőbb, mint a gazdi holmija? Az állat nem tudja, mi a különbség a cipőnk és a játékai között, neki valamennyi csupán játék. Természetesen tudja, hogy nem örülünk, amikor azt rágja, amit nem lenne szabad, tehát vár addig, míg elmegyünk otthonról, hogy kedvére garázdálkodhasson! A felfedezés öröme A rágcsálás másik lehetséges oka a  puszta kíváncsiság. A kölyökkutyák és a fiatal kutyusok a szájukon keresztül (íz és állag) fedezik fel a világot. A kiskutyák fogzási időben - akárcsak a gyerekek - mindent a szájukba vesznek, hogy segítsék előbújni fogaikat és csökkentsék az azzal járó fájdalmat. Ez a rágási hajlam a felnőtté válás során általában alábbhagy, de némelyik fajta, mint például a labrador retriever, megőrizheti ezt a rossz szokását. A csábító illat Ami csábítóvá teszi kutyánk számára holminkat saját játékaival szemben, az a mi illatunk! Az elkerítés segíthet, de az is jó megoldás, ha érdekes és ízletes játékokkal tereljük el figyelmüket ruháinkról. Ugyanakkor a rágás segít kutyánknak legyőzni félelmeit. Például egy nagyobb égiháború alatti rágcsálás a mennydörgés-fóbiás kutyáknak hozhat megkönnyebbülést. Ilyen esetben a kiváltó okot nagyon könnyű beazonosítani, ugyanis csak vihar után találhatunk szétrágott dolgokat, ráadásul kutyusunk reszketve bújik biztos helyre a vihar elől.    A gazdim nélkül soha! Az egyedüllét is okozhat "rágásos tüneteket": azok a kutyusok, amelyek szinte elválaszthatatlanok gazdijuktól általában nagyon magányosnak érzik magukat nélkülük. Kutyusunk valószínűleg ilyen problémával küzd, ha az ajtó mellett, illetve az ajtón találunk rágásra utaló nyomokat, ilyenkor ugyanis próbál áttörni azon a helyen, amely elválasztja őt szeretett gazdijától. Jellemző még az ilyen állatra, hogy mindenhova követi gazdáját és semmit sem hajlandó csinálni nélküle. Állatorvos segítségével azonban "függetleníthetjük" kutyusunkat magunktól, ezzel megkönnyítve saját magunk és az ő életét is. Ne felejtsük tehát: több játék = kevesebb kidobott cipő!